2010 február 9, hajnali 1 óra 2 perc. Fordulóponthoz érkeztünk. Sok mindent rosszul csináltam eddig. Illetve majdnem mindent. Ahogy Csabi barátom mondta, az első győzelem a probléma felismerése. És valóban, erre azt feleltem, hogy a második a megoldásra való ambíció. Nos ezt olvashatjátok most itt. Pixelbe zárom azokat a problémákat, amiket arra késztettek, hogy a pixeleket válasszam a valós élet helyett. Ironikus, nemdebár? Paradoxon?

Bele estem ebbe a rövidítésekkel körbe tapétázott falú gödörbe, amit nevezzünk most csak cybertérnek. Az internet egy fantasztikus találmány. Egészen addig, amíg a rabjává nem válsz. Amikor azt veszed észre, hogy órák óta a gép előtt ülsz, de nem csinálsz semmit, csupán egyik könyvjelzőről kattintasz a másikra, várva, hogy történjen valami a kis világodban, amit valósnak vélsz, pedig köze sincs az igazi élethez, ami nem hogy a TFT-nél kezdődik, de ott ér véget, megöli a valóságot. Itt had idézzem ismét Csabi néhány mondatát:

"*Na igen  :)... nekem is kb 3-4 éve van netem,de amúgy szörnyű... néha bele is gondolok mit művelek.. amikor elkezded külsőként vizsgálni a szokásaidat,és minősítenéd magad... aztán rájöttem,hogy az életterem egy kompjúter. Egy képernyő amire kihányom magam esténként.. Egy képernyő,ami az életterem és a szobám magját képezi

*És azt ülöm körül

*Tábortűz helyett

*Valami Erdő illatú illatosítóval

*A konnektorban

*Elkúrja az emberi kapcsolatokat. Egy torz aspektusba helyezi... ellustulsz.. azon kapod magad,hogy hetek óta nem láttál egy embert,akinek itt a szaros neten minden titkodat elárulod....De meg nem mozdulnál,hogy átmenj hozzá... és ha mégis ott vagy egy kis időre,nem is mered megbolygatni a komolyabb gondolatokat,mélyebb beszélgetést kezdeményezni... mondván úgyis csak kisidőre jöttem... és majd msn-en megvitatjuk...

*Hisz úgyis ott töltöm

*Életem nagyrészét"

Szerintem a lényeget már kapizsgáljátok, ha még mindig nem, akkor teljesen felesleges ragozni a dolgot. Ez a bejegyzés az első azokból, amik bemutatják, hogy sohasem késő változtatni. Épp egy olyan szakaszában vagyok életemnek, ami minden bizonnyal rányomja bélyegét az egész jövőmre. Már nem késlekedhetek. Most vagy soha, ól or náfing. Hamarosan felsorolom a változtatásokat, amiket eszközölni fogok és az új rendszert, ami alapján élni szeretnék. Gyökeres változásokról van szó. Miután nem arról vagyok híres, hogy végig viszek valamit, amibe belekezdek, nyilván lesznek szkeptikusok, akik azonnal leírják újabb kitörési kísérletemet, de mivel szerény számításaim szerint, csak azok teszik ki a napi 20-30 látogatót, akiket a gugli vet ide, még sem lesznek ezek a szkeptikusok sokan. Ha meg mégis, akkor szopesz mátéló. Egyszer úgyis megtudom, hogy ez mit jelent.

Iskolát kell választanom. Főiskolát, egyetemet, valamit. Tovább kell lépnem a létezés egy újabb szintjére. Le kell fogynom, dagadt vagyok. Tovább kell lépnem a létezés egy újabb szintjére. Rendszert kell kialakítanom az életemben, most tönkretesz a rendszertelenség. Tovább kell lépnem a létezés egy magasabb szintjére. El kell szakadnom a számítógéptől, mert minden egyes felesleges perc a pc előtt, több órát rabol el a valós életből. Ki kell lépnem a valós világba, hogy tovább léphessek a létezés egy magasabb szintjére. Élnem kell, nem csak úgy tennem, mintha élnék.

A továbbiakban a blogot a szokásos üres sületlenségek mellett az új korszak folyamatos lépcsői fogják megtölteni. Minden egyes lépést dokumentálni fogok, ami innen következik. Azoknak is akiket érdekel, de inkább magamnak. Ez most az én próbám, hogy megérdemlem, hogy továbblépjek, mert ha nem, akkor maradok itt a négy fal között, kettesben két és fél gigaherz-cel.

Ehhez az evolúció ábrázoláshoz, Csabi is csatlakozni fog, pedig még nem is tudja. Neki is van ám vaj a föle mögött rendesen. Valóban- lépésről-lépésre mindenről befogunk számolni a felemelkedés minden egyes mozzanatáról, ami előrébb visz. Lehet, hogy ez sokszor kicsit twitteres bejegyzéseket fog eredményezni, de nem bánom, mert visszakarom olvasni néhány hónap múlva, hogy honnan indultunk. Nagy a tét, és az ellenfél, aki a siker útjába állhat a lehető legerősebb ellenfél a világon. Saját magam.

2010-02-09

01:23

A visszaszámlálás elindult, és ez már a fájnell kántdáun.

Véleményem szerint ez lesz az év egyik legjobb vígjátéka. Bruce Willis és fekete társa, akinek nem jut eszembe a neve, visszahozza a kétzsaru nyomoz és közben humor van műfajt.

Mommo^HD - Cop Out [2010] magyar feliratos előzetes HD (pCk)

Interjú Marian Cozma egyik feltételezett gyilkosával, mert hiába egy szúrás a szívbe, nem egy elkövető volt, ez tiszta. Félrebeszélés néhány percben...

Az új dizájn ajánlott felbontása 1200x1024, kisebbnél összefolyik. Majd igyekszem valamit csinálni, hogy mindenkinél szép legyen. Amúgy nem véletlen, hogy az állandó komor, szürke sablonaimat egy világos, letisztultabb váltotta fel. :)

Először fordult elő, amióta iskolába járok, hogy megtetszett valami, amit újként olvastam irodalom órán. Igaz, nem mostanában vettük Baudelaire-t, de eszembe jutott és megosztom veletek egy versét. Annyit még, hogy Poe volt az egyik nagy hatása az úriembernek, érezhető.

EGY  DÖG

Meséld el, lelkem, a szép nyárhajnali látványt,
   melybe ma szemünk ütközött:
Az ösvényforduló kavicsos homokágyán
   váratlan egy iszonyu dög

nyitotta lábait cédán magasba lökve,
   mig izzadt méreg járta át,
élénk, gúnyosan és semmivel sem törődve,
   kipárolgással telt hasát.

A nap sugarai tán azért tündököltek
   úgy e sülő szemét fölött,
hogy atomjaiban adják vissza a Földnek
   azt, amit az egybekötött.

S e gőgös vázra mint nyiladozó virágra
   nézett alá az ég szeme;
a bűz ereje az egész rétet bejárta,
   azt hitted, elájulsz bele.

A mocskos has körül legyek dongtak, s belőle,
   folyadékként és vastagon,
fekete légiók, pondrók jöttek, s nyüzsögve
   másztak az élő rongyokon.

S mindez áradt, apadt, mint a hullám, s repesve
   s gyöngyözve néha felszökellt:
a test bizonytalan dagadva-lélegezve
   sokszorozott életre kelt.

S e világ muzsikált, halkan zizegve, lágyan,
   mint futó szél a tó vizén,
vagy mint a mag, melyet a gabonaszitában
   ütemre forgat a legény.

A széteső alak már-már nem volt, csak álom,
   kusza vonalak tömege,
vázlat, melyet csak úgy fejez be majd a vásznon
   a művész emlékezete.

Egy elijedt kutya a szirt mögé lapulva
   nézett bennünket dühösen,
sóváran lesve a percet, amikor újra
   lakmározhat a tetemen.

- És hiába, ilyen mocsok leszel, te drága,
   ilyen ragály és borzalom,
szemeim csillaga, életem napvilága
   te, lázam, üdvöm, angyalom!

Igen, ilyen leszel, te, nők között királynő,
   az utolsó szentség után,
csontod penész eszi, húsodból vadvirág nő,
   s kövér gyom burjánzik buján.

De mondd meg, édes, a féregnek, hogy e börtön
   vad csókjaival megehet,
én őrzöm, isteni szép lényegükben őrzöm
   elrothadt szerelmeimet!

Szabó Lőrinc fordítása

Soha sem szerettem ajándékot kapni. Adni mindig jobb volt. Volt, hogy idő előtt átadtam a kiszemeltnek az ajándékot, mert nem bírtam kivárni a reakciót.

Sokan mondják már-már divatból, hogy jobb szeretnek adni, mint kapni. Én büszkén állíthatom, hogy valóban nem szeretek ajándékot kapni, a meglepetésektől pedig egyenesen herótom van. Eddig nem igazán foglalkoztam ezzel, mert ugye minek, de ma épp egy Batman/Star Wars ereklyevadászat során megfogalmazódott bennem, hogy miért is alakult ki nagykorom folyamán ez a dolog. Nem is nagyon kell magyarázni, mert a történet nemesen egyszerű. Ismét olyanok fogok írni, amik egyértelműen az egómat táplálják, de ami igaz, az igaz. Senki nem foglalkozik annyit egy ajándék kiválasztásával az én részemre, mint én a kiszemeltjeimével. Az utóbbi időben többször is előfordult, hogy lustaságom vagy éppen anyagi helyzetem miatt nem sikerült valakit felköszönteni úgy, ahogy szerettem volna vagy egyáltalán. Az igazság az, hogy én figyelek a körülöttem lévőkre. Mármint azokra, akik ezt meg is érdemlik. Én nem szoktam véletlenszerűen kiválasztott vagy éppen előre kitalált ajándékokat adni. Ha valakit kellőképpen ismerek, akkor igyekszem valami személyeset adni. Legyen az egy utalás az illető hobbijára, hivatására vagy hasonlóra. Közös ismeretek hiányában a közös emlékekre szoktam támaszkodni, az utóbb említettet megfűszerezem egy kis kreativitással és báng, kész a meglepetés. Ehhez képest, azért senki sem töri magát, hogy engem meglepjen. De egyáltalán. Mondjuk szerencsére tusfürdő szettet még nem kaptam soha. Ha ez bekövetkezne, akkor valószínűleg véget vetnék az életemnek… Annál ganéjtúróbb dolgot el sem tudok képzelni, amikor valakinek annyi sütnivalója sincsen, hogy ennél jobbat kitaláljon. Pénzt és időhiányt, meg senki ne hozzon fel kifogásnak, mert az is idő, amíg bemész a plázába és az is pénz, amit kifizetsz a cuccért. Vicc. Na, de visszakanyarodva a témához, ez az, amiért én inkább örülök annak, ha valaki nem ad semmit, csak szóban köszönt. Vannak emberek, akiknél még fel-felmerül a remény, hogy na most hátha felvettek egy-egy véletlenül elejtett, kósza félmondatot, de nem. Még így sem. Miután állítólag nekem problémás ajándékot venni, ezért valóban elszoktam ejteni félmondatokat, amiket senki nem vesz fel.

Ez gondolom így is fog maradni, soha senki nem fog nekem semmi olyan ajándékot venni, ami lefedi az érdeklődési köreimet. Persze akadnak kivételek. Karácsonykor is volt egy.

Én maradok olyan, amilyen voltam és a világ sem fog változni. És soha nem lesz se Darth Vader-es övcsatom, se mozis csapóm, se semmi olyan, amiről egyértelműen lehet tudni, hogy erre a Döme biztos nem számít és tuti örülni fog…

Bocsi srácok, de kellett már egy kis szenvedés és ez most nagyon kikívánkozott belőlem.

A csapat bővült Hadnagy Csabival és elkészült a Némafilm:

Íme, ezekben mesterkedünk jelenleg:

Nem tudom mennyire lehet legitimek a tegnapi éjszaka után a fogadalom és az önmegtartóztatás szavak, mégis arra vetemedtem idén, amire még soha. A (f)utóirat hasábjain az év első napján leírom, hogy idén miben szeretnék változtatni. Nem is pazarlom tovább a karaktereket, ezek az újévi fogadalmaim:

   Mindig megszárítom a hajamat hajmosás után

   Tízkor, legkésőbb tizenegykor lefekszem

   Megtanulok gitározni

   Tanulni fogok

   Sokkal több figyelmet fordítok Vikire

   Kevesebbet ülök a számítógép előtt

   Sokkal több figyelmet fordítok a barátaimra

   Több közös fotón pózolok, azokkal, akik fontosak nekem

   Több könyvet olvasok

   Lefogyok és valamilyen szinten izmos leszek

   Nem stresszelem magamat felesleges dolgokon

   Ha valahová elígérkezem, akkor időben odaérek

   Választási csalást követek el, hogy a Jobbik tutira nyerjen

Nagyjából ennyi, így is sok. Ez egy igazi embertpróbáló feladat lesz, mert ugye nem arról vagyok híres, hogy tudom tartani magam az elhatározásaimhoz. Remélem, így a 20. évemben, a felnőtt élet kapujában, képes leszek jelentős változást vinni az életemben.

Boldok új évet kívánok mindenkinek, aki megérdemli!

Szebb jövőt!

Amúgy az már eszetekben jutott, hogy nem csak évet, de évtizedet zártunk tegnap? Ez tök jó, bízom benne, hogy valóban már a szebb jövő küszöbén állunk és nem lesz az orrunkra baszva az ajtó!

Ahogy azt Ti is látjátok mostanában még a blogoláshoz is túl lusta vagyok így gondoltam egyet és a F-utoirat hasábjai melllett a Twitter nevű újhullámos miniblogon is képviseltetem magamat, mint a nagy emberek. Eddig nem tudtam az mi, de most már igen. Jó, mi?

Aki nem tudná mi ez a Twitter annak mondom, hogy olyan, mint egy blog, csak épp 1-2 mondatokat szokás rajta beírni és így sorakoznak egymás fölé az új "hírek". Rövid, tömör helyzet megállípításokról van szó, mint például: "Elmentem sz@rni" "Filmet nézek mégpedig a Kickboxer Kölyök 7-et" és így tovább, kommentelni ugyanúgy lehet, mint itt, regisztráció majd lehet pötyögni. Tehát ott sem lesz egy kurva hosszászólás sem, de ez már nem izgat. Állítom, hogy így is csak azok olvasnak, akiket a gugli partra vet. No de mindegy. Íme a twitteres oldalam:

http://twitter.com/Doemper

A follow-ra kattintva felvehettek a listátokra így a csiripeléseim megjelennek az oldalatokon. Ha velem nem is foglalkoztok, akkor is kilehet próbálni eztet, mert vicces, tehát humor van.

Félelmetes,hogy az életem mennyire megüresedett úgymond azzal a fordulattal kezdve a blogírás szempontjából,hogy lezárult egy hosszú-hosszú vontatott tragikomikum...Nem Komédia,mert a Komikum valahogy pöppet fricskázóbb kifejezés ebben a kontextusban. Szánalmas volt,szörnyű,már már nevetséges,de annyi vért nem hánytam még,és nagyon remélem,nem is fogok többé... a semmiért.. persze. Ha VALAMIÉRT folyik az efféle kínlódás,hát legyen. De a Világos Hazudozás Körül Ne ugráljunk már Úgy,hogy a szívünket kiszarjuk érte...Szóval,hogy ez az úgynevezett régen halott exbarátnős saga,az az történet lefutott végre medréből a semmibe,valahogy ez a blog felület is számomra alulértékelődött,és megszűnt hevesen pulzálni..Nem kell szétszakítanom zaklatott írásokkal a paneleket,nem kell hogy felgyulladjanak ujjaim alatt a billentyűk,amelyek csak azért nem kaptak soha lángra,mert minden egyes sorom mellett úgy izzadt a tenyerem,és az ujjaim,hogy a veríték rájuk dermedt... nem kell,nincs miről írni egy olyan helyre,ami azért jött létre,hogy a szenvedéseimet,és az utolsó utáni utolsó üvöltéseket,és nyüszítéseket nyelje el igazán sokat tűrő gyomrába... itt elfértek,itt mindig helyük volt,és itt is maradtak.Nem szívesen olvasom őket vissza,ugyanakkor megszűntetni sem akarom őket. Keringjenek csak tovább az éterben,a lényeg,hogy már nem bennem. És Ez Jó. A jóról ami ért,és ér,azért nem írok... Mert... mert a hülye azzal dicsekszik,amilye nincs,az okos pedig azt is letagadja amilye van... és... szó mi szó... ez a blog feszültségoldásra született,ide nem életem boldog perceit szántam soha. Azokat mélyen magamba zárom,és hallgatok róluk.Vannak már ilyenek,van is aki tegyen Róla,hogy Legyenek még....Szeretet költözött belém Végre. Végre kapom,és adhatom is. A Végtelen Fájdalommal együtt szűnik meg bennem az a kevéske lírai véna is,amelyet mindig igyekezett kidomborítani és jól láthatóvá tenni a bennem egyre hízó félelem,és keserűség...de lehiggadt... A lélek most pihen. Kata Szárnyairól Lehullott Fehér Angyali Tollakba fészkelte magát,és keblére hajtotta fejét... nem ordít,hanem elpilledt...Mert az utolsó Velőtrázó sikoly sokat vett ki belőle...Nagyon nagyon sokat...mindeközben áhítattal csodálja választottjának Szépségét. Büszke most,és  Szerető.  Mert Szeret Ő... és ez a Léleknek Most Nagyon Jó... :)

SongLyrics.com
To Whom It May Concern

Egyre sűrűbben hallgatom a lejátszómról a zenéket Dalkeverés üzemmódban, ami annyit tesz, hogy az összes rátöltött dal megvan kavarva és véletlenszerűen dobálja egymás után a számokat.

Úgy hozta a sors no meg az Apple, hogy ma reggel az első dal, ami előugrott, az új Katatonia lemezről van.  Meg kell, hogy mondjam, amikor megjelent nem szenteltem neki kellő figyelmet, pedig zene egyedfejlődésem szempontjából rettentően meghatározó zenekar a Katatonia. Ők volt az egyetlen olyan külföldi zenekar, akinek az új lemezeit gondolkodás és belehallgatás nélkül megvettem, akármilyen borsos áron is kínálták. Na nem mintha nem lenne egy tonna CD-m, félre ne értsetek, ezt csak a frissességre írtam.

Már gyakorlatilag feledésbe merült az új Katatonia korong, a Night Is The New Day, amikor felcsendült az Idle Blood. Nem vagyok egy nagy zenei tudor, így nem is tudok túl sokat írni a dalról azon kívül, hogy ismét gyönyörű dallamokat gitározik Nyström úr megalapozva a hangulatot és Jonas Renkse refrénjei egyenesen elvarázsolják az embert. Valamiféle könnyedséget éreztem a dal meghallgatása közben, ami ugye elég meglepő a melankólia mestereitől, ezért is fogott úgy meg a dal. A zene hangulatának tökéletesen ellentmond a szöveg, ami valamiféle csalódásról mesél, csalódásról egy olyan emberben, akit túl közel engedtünk magunkhoz így elvágva magunkat a reménytől és boldogságtól. Egyszerű szövegértésben egész jó vagyok angolul, de a Katatonia mindig is kifogott rajtam ilyen szempontból. Elég fura, hogy éjjel nappal Őket hallgattam és mégis rengeteg olyan szövegük van, amit tartalmilag mai napig nem értek. Aki esetleg angolul is nagymegfejtő tolmácsolhatná nekem a szöveg értelmét egy e-mailben, ha nagyon félreértelmeztem.

És íme a dal, valamint a szöveg

Ja és már még annyit, hogy megnéztem milyen email címről regisztált Gyagyás... Kicsit csalódott vagyok. Nem gondoltam, hogy egy olyan ember veszi magára, aki eszembe sem ötlött az egész íromány szerkesztése közben. Valóban hibáztam, mert indulatoktól fűtve úgy fogalmaztam, mintha ez egy nagyobb réteghez szólna ez az írás, pedig alig 2-3 emberhez, akiket eddig is hidegen hagyott, hogy mit mondok. De tudjátok mit? Maradjon titok az is, hogy ki volt Gyagyás és az is, hogy kinek szólt az írás. Bekell, hogy lássam hiba volt megírni azt a bejegyzést. Nem, nem a tartalma miatt. Azért, mert utálok csalódni olyan emberekben, akiket kedvelek...

Nos az alábbi bejegyzésben látható videónak köszönhetően, látszólag osztatlan sikerrel továbbjutottunk a Ki Mit Tud? döntőjébe. Nagy is az öröm, hiába ez nem munka, hanem móka. A lényeg, hogy már javában készülünk a következő megpróbáltatásra, amire sajnos csak áprilisban kerül sor az iskola napon. Még nem nyertünk, de mégis kaptunk egy olyan felkérést, hogy az iskola napon, ami ugye tanításmentes lesz egy kivetítős teremben nyomassuk le az összes eddigi és a jövőben elkészülő videónkat. Ez azért fantasztikus és megtisztelő, mert a következő képpen néz ki az iskola nap. Először is néhány héttel a dolog előtt minden osztály kap egy papírt a programokkal és minden diáknak fel kell iratkoznia legalább három eseményre. Tehát az iskola minden diákjának kezében megfog fordulni ez a papírka, ami a mi nevünk már garantáltam rajta lesz. Ez hatalmas.

Még egyszer megszeretném köszönni, mindenkinek, aki bíztatott minket, mindenkinek, aki segített valahogy, mindenkinek, aki gratulált és mindenkinek, aki legalább egy kisvideónkat megnézte.

Köszönjük!

Nyilván Már mindenki Hallotta,de most újfent ezt hallgatom ronggyá. Képet csináltam,mert olyanom volt. Döme "Pikszar" nevezetű öncinizáló paródialogóját kicsavarva kicsit,akár az én képszerkesztési mániám futhatna mondjuk "szarpiksz" elnevezés alatt. És akkor erősítenénk a hasonszőrűségünk látszatát is. Hehejj Na akkor a mai adag

Nagy fába vágtuk amatőr fejszénket... Sorozat lészen egy egyszerű kis poénból, ám nyilván csak a készítők fogják figyelemmel követni eme kis filmecskék sorsát. Megint azzal kell szembesülnöm, hogy sokkal humorosabb volt a dolgot elkészíteni, mint később visszanézni. Ami viszont vigasztal, az a következő: a "munka" folyamán megszülető ötletek okot adnak a bizakodásra, mert valóban fergeteges poénok lesznek a további epizódokban. De kanyarodjunk vissza fő témánkhoz az alább megtekinthető Ricsi Wars - Episode One-hoz. Ez a néhány perc egy még tisztázatlan számú sorozat bemutatkozó darabja. A történet röviden pikszarosan a következő: Ricsi elkerül, majd meg, majd csubi, majd csubi is elkerül, meg már nem. Kábé ennyi... Jó szórakozást. Kivételesen erőszakosan, hangosan kiabálva, már-már fenyegetően kérlek titeket, hogy vagy a videó, vagy a bejegyzés alá valamiféle visszajelzéssel tudassátok a véleményeteket, mert kivételesen érdekel. Na jó, nem mindenkié, de azért vannak olyanok is, akiknek igen.

Még annyit, hogy a retek youtube miatt ez egy butított verzió, mert a szép, nagy felbontású verziót közel 13 órába tellett volna feltölteni nálam meg nem megy annyit egy nap a gép... :D

Szép is lenne....

Az alábbi két videót ajánlom mindenkinek. De tényleg mindenkinek, nem csak azoknak, akik még nem oltatták be magukat, azoknak is, akik már igen. Az első videóban Lengyelország Egészségügyi minisztere a másodikban pedig a Miniszterelnök beszél A H1N1 ELLEN! Félelmetes bátorságról tesz tanúbizonyságot e Polak kormány, azzal, hogy egy ekkora propagandával szembe mernek szállni. Ha két ilyen kaliberű politikus, akinek ekkora rálátása van a témára így nyilatkozik, akkor valahol csak sántít ez a fenenagy víruskészültség, nem?

MINDENKI NÉZZE VÉGIG!!!!!

...szóval Az Álmatlanság Bestiális Ütemére "perceg" az a Parázs Rendületlen.. ya'... azt hiszitek bármi is változik? Hahhh ... deeehogy is :) ... butuskáim..

A zene kötelező. Hatalmas álmatlan forgolódós verítékezős,rádermedt izzadságos,magányban didergős prozac behatás.

...és hamarosan érkezik a második hullám... a szarból... bejegyzésekre Fel!.

Csóróság van és kell egy kis zsebpénz, dolgozni nincs időm suli mellett és amúgy sem értek semmihez, tehát kellet találnom valamit, amiből, ha csak néhány száz forint is, de befolyik. A továbbra kattintva láthattok referenciákat, ötleteket és nem utolsó sorban árakat!

Nyilván mindenki hallott már a H1N1-ről és az ahhoz tartozó oltásról. Bár Csabb már egy kis ámokfutás keretein belül érintette a témát, de kénytelen vagyok én is tartani egy kis kitérőt.

Sok mindent hallani és senki sem tudja kinek higgyen. Elmondom én, hogy kinek kell higgyél, MAGADNAK! Gondolkodj! Ez a kulcs szó: gondolkodás. Ha Te magad formálsz véleményt, úgy, hogy egy adott témának csak kicsit is utánra jársz, máris elkezdenek kattogni a kis fogaskerekek. Én nem fogom beoltatni magamat, ez biztos. Én nem akarok senkire ráerőszakolni semmit, csak adok néhány támpontot, ami alapján ellehet kezdeni GONDOLKODNI. Íme néhány idézet innen-onnan, nem kell ahhoz hiteles forrás, hogy feltudd mérni, mi lehet valós és mi nem:

"A szokásos szezonális influenza halálozási rátája 0.1%. A H1N1 halálozási rátája 0,007 és 0,045 közé esik. Augusztusi adatok alapján Európában 0,002%-os volt a halálozás."

"2009 júliusáig sertésinfluenzában megbetegedett 429, és 1200 között van a halottak száma az egész világon (6,75 milliárd emberből). Magyarországon csak szívinfarktusban, agyvérzésben többen halnak meg naponta. Mire ez a nagy sietség, miért akarják hazánk felét napokon belül beoltani? MIÉRT "KELL" BEADNI????"

"Érdekes, nem, hogy a H1N1 valahogy válogatós, és csak az iskolákban ütötte fel a fejét, a fiatalok közt, hogy beijesszék a szülőket. Hányan is haltak meg eddig benne, egész hazánkban? 2, azaz kettő ember, és az sem biztos, hogy kizárólag ettől! Évente több százan halnak meg a minden évben mutálódó vírusoktól, tüdőgyulladásban és szövődményekben. Miről is beszélünk? S érdekes, a világon csak nálunk van az, hogy a KORMÁNY önfeláldozó módon, a lakosság döntő, értsd szaporodóképes részét, ingyen beoltaná! Mondjuk úgy: leoltaná!"

Ezek tényleg csak ilyen bekérdezgetésék és utalások, de szerintem érdemes utána járni mielőtt valaki beoltatja magát, ha esetleg valaki bővebben kíváncsi a véleményemre, akkor nagyon szívesen, akár személyesen, akár msn-en megosztom az eddig leszűrt dolgokat. Én igyekszem utánajárni mindennek, ami érint.

És ha nem lettem volna elég meggyőző, akkor itt van Kőházy "FankaDeli" Feri, ha esetleg nem ismernétek Ő egy kecskeméti repper, akit mi nagyon tisztelünk, mind munkássága, mind gondolkodásmódja miatt. Ha nem is szeretitek  a reppet, ezt a néhány percet hallgassátok meg és figyeljetek a szövegre! A dal elején és végén, egy régi Mézga Géza részből vannak bevágások elég durva szófordulatokkal, amik (előre) leírják a jelenlegi helyzetet!

Ezt még utólag ide csapom!

"Kedves olvasók!
A mai naptól üzemelnek az ország számos pontján a köztéri "oltó egységek". A történet enyén szólva "levágós" ugye kezdve a tüdőgyulladásos kismamától, egészen a gyógyszertárba betőrő rablóig, aki semmi mást nem vitt el csak 30 H1N1 vakcinát. Hasonló az ügylet mint a "terrorizmussal". Nagyon jól kitalálták azt a fogalmat is hiszen, Amerikában mogyoróvajérzékenységben évente 5000 ember hal meg átlagosan, míg a terrorizmus által bizonyíthatóan alig pár tucat. A terrorizmus ellenes harcra milliárd dollárokat költenek, de valahogy a mogyoróvajérzékenyekre szinte semmit. Vagy mondjuk ha az autóbaleseteket nézzük, akkor abból kifolyólag naponta annyi ember hal meg a régióban mint influenzában cirka egy év alatt. Remélem ez a két példa szemlélteti, hogy mi a helyzet a világban és elindít az olvasókban legalább egy szikrát, hogy kezdjenek el belegondolni mi történik! Azt sugallják, hogy örüljünk ha nekünk egyáltalán még jut vakcina, miközben hála Istennek a lőtéri kutyának nem kell az oltás! Hiszen oltott már ez a kormány minket éppen eleget...
Kőházy Ferenc"

Végre megtaláltam a megfelelő nevet a kis színjátszó társulatunknak. A mai napon három örömvideót is készítettünk, amit nagyon meg is tudtok nézni alább. A névválasztás oka nemesen egyeszű, ezt a filmes studiós logót "tettem magamévá" először. Szerintem jobban jártunk, mert ez még mindig jobb, mint a KULAmbia vagy 20th Century Fux, ugye-ugye?

Nos hát ez lenne az általam megálmodott logó, ami mostantól fémjelzi a kis videóinkat. Remélem mindenki megérti ezt a fajta vizuális humort. :) És íme az elejétől az összes PIKSZAR movie, ami eddig elkészült:

A férfi, aki nem tud veszíteni

Ricsi magával kő-papír-ollózik veszít, majd leveri magát és nyer.

Éjszakai Őrjárat

Ricsi és jómagam ellenőrizzük a konyha biztonságát, majd végzünk magunkkal és megszabadulunk a terhelő bizonyítékotól.

A Hajsza

Ricsi kerget, én menekülök, aztán fordítva, de még sem, majd köddé válunk.

Az interaktív tábla

Ricsi kipróbálja az új interaktív táblát, ám nehezen tudja kezelni a kukafedélnek látszó billentyűzetet.

Ötödölő Cup

Ricsi magával ötödölőzik. Vajon ki fog nyerni? A videó történetében az a csavar, hogy ketten vetttük fel, minden segítég nélkül. Nem volt egyszerű. :)

Reméljük, hogy néhány arcra sikerült mosolyt csalni egy-némelyik videóval és a továbbiakban is ezen leszünk. Kár, hogy nem tudjátok azt érezni, amit mi alkotás közben. Sokkal szórakoztatóbb, mint nézni, pedig az sem utolsó.

Köszünöm a figyelmet az egész PIKSZAR nevében és bízom benne, hogy a jövőbeli videókat is lesz, aki megnézi!